Hogy hercegnőnek érzem-e magam mellette?
Igen. Egyszerűen imádom a vele töltött pillanatokat. Ahogyan beszél, kiejti a szavakat és amilyen hangon mondja. Ahogyan rám mosolyog, egyszerűen elolvadok. Ahogy a szemembe néz és ahogyan csókol. Ahogyan a két kezébe magához von és ölel. Ahogyan szeret. Ahogyan jár...
Hogy a megszállottja lettem-e?
Igen, talán...
Hogy miért?
Istenem se tudja, csak megfogott és így alakult, talán azért mert ő más. Más, mint én. Más, mint a normál emberek. Más a gondolkodása. Más ahogy hozzám áll, mint a többi.
És még is hol vagyunk?
Egy elbaszott világban ahol nem mindegy, hogy kit szeretsz és mit. Gondolok én itt a melegekre a lezbikre a bisexekre, a vallásokra, a szegényekre, az analfabétákra, az okosakra(persze őket mindenki szereti).
Csak egyet üzenek világ: Nem minden az aminek látszik, és amúgy is ha néhány ember nem más dolgával lenne elfoglalva hanem a sajátjával, akkor tartana ott ahol a akarna és nem ez lenne.
A Különböztetés a másiktól, mert az könnyen megy, de elfogadni azt már nem lehet mert az már eltér a "normálistól", de könyörgöm a mai szar világban mi számít normálisnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése